Sziasztok!

A mai bejegyzésen főleg a lomtalanításé lesz a szerep. Aki egy kicsit is jártas a könyves újdonságokban, vagy épp sok blogot olvas, annak nem lesz új Konmari ( Marie Kondo ) neve. Körülbelül egy éve söpört végig az országon a Konmari láz, amiből én kimaradtam, mert úgy voltam vele, minek az nekem, tudok én magamtól is lomtalanítani. Azonban pár hete alkalmam nyílt megvenni az írónő mindkét könyvét, és bár még csak az első részt ( Rend a lelke mindennek ) olvastam el, azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy végül megvettem.

Mint fentebb említettem is, sokatoknak ismerős lehet az írónő neve, ugyanis egy évvel ezelőtt tényleg mindenhol róla és a könyvéről lehetett hallani. Konmari megreformálta a rendrakás-selejtezés témakörét, egy olyan szemszögből mutatja be az egész folyamatot, amiről én még ezelőtt nem is hallottam.

Először is hadd szögezzem le, hogy bár tetszett a könyv, nem fogok belőle mindent felhasználni – például nekem túl elvont egyik másik része – az, hogy köszönjük meg a zokninknak, hogy viselhettük, vagy beszélgessünk a pulcsijainkkal -, de tény, hogy vannak benne szuper jól hasznosítható gondolatok is.

Kezdésnek például az, hogy aszerint selejtezzünk, mi okoz örömöt nekünk, és mi nem – és azt hiszem, mostantól kezdve ez lesz a fő irányvonal, mottó, amit követni fogok a lomtalanítás / selejtezés során.  Anno már voltak próbálkozásaim a lomtalanítással kapcsolatban, de folyamatosan belebuktam, mert olyan tárgyakat is megtartottam, amit nem szerettem, de mindig volt kifogásom rá, miért is nem dobom ki őket – ajándékba kaptam, nemrég vettem, drága volt, jól néz ki, satöbbi. Azonban a könyvet olvasva felnyílt a szemem, ugyanis ha ezek alapján olyan dolgokat is megtartok, amiket nem kellene, soha nem lesz tiszta, rendezett, szép otthonom. Ezen felbuzdulva végigmentem a lakáson, és legalább 10-15 szemeteszsáknyi olyan cuccot szedtem össze, amiket nem akartam a lakásban látni, majd könyörtelenül kidobtam őket. És fellélegeztem. Tetszett, hogy ezek a dolgok már nem foglalják a helyet, és csakis olyan darabok maradtak körülöttem, amiket szeretek, amik örömöt okoznak nekem.

Egy kis kitérő: még mielőtt olvastam volna a Konmari módszerről, egyszer úgy döntöttem, hogy eladományozom a könyveim 90 százalékát. Bár Marie azt javasolja, dobjuk ki őket, nekem, aki imád olvasni, ez nem ment volna. Összeszedtem minden olyan könyvet, amit már nem fogok olvasni, ami nem okoz örömöt nekem, és elvittem a helyi könyvtárba, hogy felhasználhassák őket. Azóta is, ha könyvtárba járok, és megpillantom a polcon az általam leadott könyvet, öröm tölt el, mert a lehető legjobb helyre kerültek.

Ami még nem tetszett a könyvben az az a gondolat, hogy a Konmari módszert követve csakis egyszer, gyorsan kell rendet tenni a lakásunkban, és soha többé nem lesz rá szükség. Na most számomra a gyors rendrakás, selejtezés nem azt jelenti, hogy fél éven keresztül csinálok valamit. Nekem szükségem van valamilyen ütemterve, beosztásra, és szerintem ezzel sokan vagyunk még így, hiszen a legtöbb ember dolgozik, háztartást vezet, nincs arra ideje, hogy csakis a lomtalanítással foglalkozzon fél éven át. Lehet, hogy én vagyok béna, és valamit rosszul csinálok – sőt, ez egészen biztos -, de én azt vettem észre, hogy nekem legalább évente egyszer szükségem van egy lomtalanításra. Mert bármennyire is figyelek rá, észrevétlenül is becsúszik a háztartásba egy-két haszontalan kacat, amit utána nem ártana kiszórni.

És miért pont most hozakodtam elő ezzel a témával? Mert nálam épp aktuális lesz a selejtezés. Ha minden jól megy, március-április körül költözünk a házba, és szeretném, ha nem kellene kacatokat, fölösleges porfogókat átvinnem oda, csakis azokkal a dolgokkal akarom megtölteni a házat, amire jó ránézni, ami örömöt okoz.

A következő részben kifejtem nektek azokat a lépéseket, melyeket a könyvben olvastam – milyen kategóriákra osszuk a dolgainkat, milyen sorrendben haladjunk velük – , és összeállítok egy egy hónapos lomtalanítási kihívást is, amit szeretnék veletek megosztani.

Addig is meséljetek nekem, van köztetek olyan, aki olvasta Marie Kondo valamelyik könyvét? Ha igen, mi a véleményetek a módszerről? 🙂

  • Én is most, hogy haza jöttem, szembesültem vele, hogy mennyi kacat vesz körül, és egyszerűen nem tudok itt rendet tartani, mert már nincs hova pakolni… egy részük az én cuccom, másik részük a szüleimé, akik az elmúlt hónapokban lassan beköltöztek az én szobámba is. 😀 Ha minden hól megy, jövő hét közepén sikerül haza költöznöm, és utána várható lesz nálam is egy nagyobb lombtalanítás. Már előre látom, hogy egy-két dolgot illetően HATALMAS harcot kell majd megvívjak Édesanyámmal, de remélem, hogy észérvekkel sikerül majd meggyőznöm. 🙂

    • Szurkolok, hogy sikerüljön úgy rendet raknod, ahogy szeretnéd. 🙂 Ha érdekel egy 30 napos lomtalanítási kihívás – bár neked neccesebb, mert nem otthon laksz 🙂 -, akkor figyeld a blogot.

      • Ha a Jósiten is megsegít, kedden költözök haza. 🙂 Mindenképp figyelni fogom a blogot.^^

  • Pingback: A Konmari módszer – 2. rész |()

  • Pingback: A Konmari módszer ' 2. rész |()