Sziasztok!

Jó régen jelentkeztem már a házzal kapcsolatban, de ma végre van pár percem, így meg tudom írni ezt a bejegyzést. A legutolsó poszt óta zajlik az élet, péntek délután végleg átköltöztünk a házba, és ezzel magunk mögött hagytuk az albérletes életet.

 Maga a költözés zökkenőmentesen zajlott, nem egyszerre pakoltunk át mindent, hanem amikor éppen időnk volt. A nagyobb bútorok csütörtökön kerültek át, mi pedig péntek este aludtunk itt először. Sajnos amilyen könnyen ment a pakolás, olyan bonyolult lett maga a költözés a főbérlőnek / tulajnak hála, ugyanis nem épp barátságos stílusban sikerült elválnunk. 

Bevallom őszintén, egyikőnknek sem hiányzik az albérlet, az utóbbi egy évben már menekültünk volna onnan. Nem volt jó a közösség, az idős nő, aki velünk egy udvarban lakott nagyon megkeserítette az életünket, főleg én voltam a célpontja, és már egy ideje gyomorgörccsel jártam “haza”. De szerencsére ennek vége, és igazán élvezzük azt, hogy itt már csak mi ketten vagyunk, és mindent úgy csinálunk, ahogy nekünk jó.

A takarítás nem volt épp könnyű menet, ugyanis szerintem az utóbbi egy-két évben nem igazán volt itt takarítva, de két-három hét alatt szépen tisztára sikáltam mindent. Nagy felújítások még nem történtek, a konyha, az étkező és egy szoba került meszelésre, a többit szépen sorban megoldjuk. Ahogy fentebb is láthatjátok, a dolgaink 90%-a még dobozban és szanaszét van, ugyanis a konyhánk még üres, de ha minden jól megy, holnap bekerül végre oda is minden, és használható lesz.

Azért mint látjátok, próbálom már otthonossá tenni a házat, a lenti képen az én éjjeliszekrényemet láthatjátok, amit kicsit kidekoráltam. 

Tehát mint láthatjátok, még nagyon nagy káosz van itt, de folyamatosan dolgozunk, hogy haladjunk vele. Amint nagyjából elkészülünk, hozok pár képet az ideiglenes állapotokról, ugyanis nagyon nagy változtatásokat tervezünk végrehajtani – a bontástól kezdve a teljes fürdőszoba-felújításon át az új bútorokig -, így ezen állapotok is csak ideiglenesek lesznek, és szépen, az elkövetkező pár év során mindent átvarázsolunk olyanra, amilyenre valójában vágyunk. 

Hogy legközelebb mikor tudok jelentkezni, azt még nem tudom, ugyanis a volt tulaj hibájából csúszik az internetátkötés, és bár jelenleg az övét használjuk, elvileg előbb-utóbb ez kikötésre kerül – azért remélem, belátható időn belül ez is megoldódik. 

Azért hogy ne csak arra figyeljünk, mi nincs még kész, a pár nap alatt rengeteg fotót lőttem a kertben, ugyanis sorban kezdenek virágozni a gyümölcsfáink, amik meseszépek. Meg kell hagyni, hihetetlenül jó érzés reggel úgy inni a kávét, hogy ez a látvány terül elém az ablakból. 🙂

 Meséljetek, veletek mi újság? Ti is csatlakoztatok a tegnap kezdődő, Instagramon futó fotós kihívásomhoz – poszt róla itt -? 

  • Orsi

    😊 csak nemrég óta követlek. De nagyon tetszik a blogod. Sok sikert a költözéshez és az élethez továbbra is. Tetszik ez a posztsorozat ahol az kerül bemutatásra milyen lesz az álomotthonotok. Ha belegondolok mindezt gyerekként éltem át. Amikor egy kétszobás tömbházból költöztünk be abba a házba, amit a szüleim álmodtak meg. A pakolàst a sürgés forgást most újra átélem, nosztalgiával tölt el a bejegyzésed, hiszen emlészkem milyen volt amikor matracokon aludtunk a lakásunkban, és másnap suli volt. Onnan mentem iskolába, és mire hazaértem apu a helyére rakta a szobámban az ágyamat a szekrényem és az íróasztalom…. hú de sok lett. Talán azért mert honvágyam van. De nemsokára szünet és egy kicsit hazautazhatok ☺

    • Nagyon örültem a kommentednek. 🙂 Köszönöm szépen, hogy itt vagy, és olvasol. ♥

  • De jó volt picit a házról, a költözésről is olvasni! Örülök, hogy sikerült átcuccolni, és megszabadultál a gyomorgörcstől. Sajnos teljes mértékben tudom, mit érezhettél. :/

    • Köszönöm szépen. 🙂 Igen, én is észrevettem magamon, hogy mióta átköltöztünk, sokkal nyugodtabb lettem. Pedig szinte egy percem sincs naponta pihenni, mégis élvezem. 🙂