Sziasztok!

Nos, eljött ennek is az ideje, nekiálltunk megkeresni a leendő otthonunkat. Már előre látom, nem lesz egy könnyű menet, de élvezem – majdnem – minden percét. Ebben a minisorozatban arról fogtok olvasni, miken megyünk keresztül, miközben keressük a számunkra megfelelő házat.

Bár már egy másik bejegyzésben írtam, hogy mikre vágyunk a leendő házunkkal kapcsolatban, de idézzük fel ezeket a pontokat:

* legyen nagyobb kertje, hiszen szeretnék egy kis virágos kertet létrehozni, esetleg egy kis mini tavacskát, valamint zöldségeket, gyümölcsöket is szeretnénk termeszteni

* legyen egy tágas nappali, ahol fogadhatjuk a vendégeket

* a konyha és az étkező lehetőleg legyen egybenyitva, vagy megoldható legyen az egyterűsége

* legyen legalább két szoba, egy hálószobának, egy pedig a leendő gyermekünknek 🙂

* legyen egy kis szoba, vagy egy sarok, bármi, amit berendezhetek magamnak kreatív helységnek – ez régi vágyam, és szerencsére párom is támogat ebben

* a fürdőszoba és a wc két külön helyiségben legyen, és a fürdőszoba legyen akkora, hogy kényelmesen elférjen benne a mosógép is – nekem nagy vágyam egy mosókonyha, de nem úgy néz ki, hogy ez a közeljövőben megvalósulna

* legyen legalább egy melléképülete, melyben kialakítható párom számára egy kis műhely

Mivel pénzügyileg is elég kötöttek vagyunk, úgy kezdtünk nézelődni, hogy beleférjen a keretbe, maradjon egy kevés átalakításra, felújításra, illetve a kinézett környéket térképeztük fel. A héten 4 házat sikerült megnéznünk személyesen is, és bevallom őszintén, kezdek picit elszontyolodni.

Az első ház, amit megnéztünk, nagyon jó helyen volt, relatíve csendes utcában. Kívül-belül felújításon esett át – bár egyáltalán nem tetszett például se a csempe, se a járólap -, viszont nagyon kicsi volt, és a méretéhez képest drága. Nem vágyunk óriási házra, de az elsőben ketten is alig fértünk volna el – az egyik szoba konkrétan olyan pici volt, hogy egy kétszemélyes ágy sem fért volna be, nem volt konkrét nappalija, és bár lehet bővíteni az épületet, az is plusz pénzbe kerül. Ez volt az első – és remélhetőleg utolsó – olyan ház, melyet ingatlanos mutatott meg nekünk, egyáltalán nem volt szimpatikus a nő nekem, illetve hiába állítja, hogy lemérte mérőszalaggal (!) a ház méretét, egyáltalán nem akkorák a helyiségek, mint amit a hirdetésben feltüntetett.

A második házat már magánszemély mutatta meg, szerencsére eddig akárhány tulajjal egyeztettem, mindegyik kedves, türelmes, rugalmas volt. A második ház elhelyezkedése tetszett, bár a közelben van egy kocsma, de talán nem lett volna túlságosan zavaró hétvégente. Ezt a házat egy internetes oldalon sem találtam meg, csupán az ablakra volt kiragasztva az eladó papír egy telefonszámmal, viszont annyira megtetszett mindkettőnknek a hangulata – kőberakásos fal, a ház előtt hatalmas fák-, hogy gondoltuk, egy próbát megér. Azonban a látogatás során nagyon nagyot csalódtam: belül szörnyű állapotok uralkodtak, a vakolat hullott, a padló felválva, a falak megrepedve. Lett volna benne lehetőség, hiszen óriási helyiségek voltak bent, azonban nagyon magas árat kértek érte, és csak az alapfelújításra, hogy lakható legyen a hely, több milliót kellett volna még szánni.

Ezt a házat nagyon sajnáltam, hogy nem jött össze, de mint fentebb is említettem, véges a keretünk, és mérlegelnünk kell.

A másik két házról a következő bejegyzésben írok, azonban van még valami, amit ki kell írnom magamból, mégpedig az, hogy szörnyű, mennyire igénytelenek az emberek fürdőszoba terén. Ingatlanportálokon, apróhirdetéses oldalakon több tucat ingatlant megnéztünk, és teljesen ki vagyok akadva, hogy szinte egy olyat se találtam, melynek vállalható lett volna a fürdőszobája. Nem fogom soha megérteni, hogy ha már arra igénye van az embernek, hogy a nappalija, hálószobája szépen, igényesen nézzen ki, hogyan képes egy lepukkant állapotú, penészedő, hulló vakolatú fürdőszobában fürödni…

Van köztetek olyan, aki házvásárlás előtt áll, esetleg már megvásárolta a kinézett ingatlant? Meséljetek. 🙂