Sziasztok!

Az előző részben ott hagytam abba, hogy megnéztünk két potenciális házat is, de egyik sem volt az igazi. Azóta eltelt pár nap, és újabb három háznézésen vagyunk túl, illetve holnap-holnaputánra is jut egy-egy, és reménykedünk, hátha közöttük lesz az igazi.

A harmadik ház, amit megnéztünk, szuper környéken volt, csendes utca, elég messze a város zajától, mégis közel a központhoz, boltokhoz. Maga a ház kockaház volt, amit én nem bánok, mert van benne lehetőség. Régen el sem tudtam volna képzelni az életemet kockaházban, de ha e között és egy régi típusú, hosszú parasztház között kell dönteni, hát, hajlok az előbbi felé. Na de vissza a hármashoz: volt két nagyon szép, szuper nagy szobája, azonban konyha helyett csak egy mini főzőfülke volt benne, ami valljuk be, egy embernek talán jó is lehet, de mi ketten vagyunk, így ez az opció kilőve. Maga a porta nagy volt, tele szőlőtőkékkel, és igazából mindkettőnknek nagyon tetszett a ház is, azonban ahhoz képest, mennyi mindent kellene átépítenünk ahhoz, hogy a saját igényeinkre szabhassuk, drága volt – arról nem is beszélve, hogy ennek is a fürdőszobája volt a legrosszabb része.

A negyedik ház ugyanabban az utcában volt, mint a hármas is, csak épp a legvégén, kicsit talán túl messze is ahhoz, amit mi elképzeltünk magunknak. A házat olcsón árulták, ami meglepő is volt, hiszen elég nagy térrel rendelkezett – bár szerintem nagyon furcsa elosztásban. Ami nagyon megtetszett benne az egy kis beugró rész a közlekedőben / folyosón, ahol már el is képzeltem magam, amint egy kanapén ülve éppen könyvet olvasok – és ez álom is marad, ugyanis nagyon vizesedtek a falak, ráadásul évek óra nem volt fűtve a ház, így a csövek is elfagytak – ezt pedig nem két forint rendbe rakatni.

Az ötödik házon sokan gondolkodtunk, megnézzük-e belülről személyesen, mert bár képek alapján a belső tér tetszett, azonban kívülről szörnyű állapotban van, de úgy döntöttünk, egy nézést megér. Én személy szerint imádom a hatalmas belmagassággal rendelkező helyiségeket, azonban élni nem élnék bennük, ugyanis nem könnyű ezeket felfűteni télen. Ami bajom volt ezzel a házzal, hogy ez is az a tipikus régi parasztház, ahol minden helyiség egymásból nyílik, és keresztül kell menni mindenen. Ez mondjuk változtatható lett volna, illetve a porta is szép volt, azonban drágább, mint amit mi szeretnénk kiadni egy házért, illetve kérdésünkre azt is elárulta a tulaj, hogy van még hiteltartozás a házon – már pedig köszönjük szépen, ilyenbe nem mennénk bele, hitelmentes házat keresünk.

Tehát itt tartunk jelenleg, ötből öt házat sztornóztunk eddig különböző okok miatt – márpedig az idő relatíve sürget minket, ugyanis jövő január elejéig szeretnénk a vásárlást letudni, mert akkor tölti párom a 35. évét, és eddig lehet igénybe venni egy kedvezményt, amit szeretnénk kihasználni. Tehát mint fentebb is írtam, a hétre jut még két megnézendő ház, amik első blikkre jónak tűnnek, és az áruk is olyan sávban mozog, amit mi is szeretnénk, de nem szólom el magam, csak csöndben reménykedem. 🙂