Sziasztok!

Az utolsó otthont keresünk bejegyzés óta több hét is eltelt, és nem véletlenül nem jelentkeztem ezzel kapcsolatban mostanában… Azonban a napokban két olvasóm is írt, hogy mi újság a házvásárlással, szóval úgy döntöttem, ideje megírnom a következő részt.

Ha lemaradtál volna, az #1 és a #2 részt a linkekre kattintva elolvashatod.

Nos, a legutóbbi részben ott hagytuk abba, hogy immáron 5 házat néztünk meg személyesen, de a valóságban mindegyikben csalódnunk kellett. Az alatt a pár hét alatt, amíg nem írtam erről, újabb 6 ingatlanlátogatásunk volt, és lelövöm a poént, de sajnos még mindig nem találtuk meg az igazit.

A hatodik ház, melyet megnéztünk, kívülről nagyon tetszett nekünk, a környék is meseszép volt, és legbelül napokig szurkoltam, hogy legyen ő az igazi. Nagyon szerettem volna, még úgy is, hogy a hirdetésben írták, nincs benne fürdőszoba, de úgy voltunk vele, hogy hát akkor építünk egyet bele, legalább teljesen olyan lesz, amilyet mi szeretnénk. De sajnos ez is csak álom marad. Az ára nagyon kedvező volt, azonban a tető szörnyű állapotban volt, valószínűleg egy hozzá nem értő ember készítette el. Nem értek ehhez a részéhez, de párom elmondása szerint újra kellett volna húzni az egészet, viszont bontáskor meg lett volna a veszélye, hogy leszakad a mennyezet, és akkor azt is lehetett volna újra csinálni. Emellett a falak sem voltak jó állapotban, a hajópadló felválva, billeget, nem volt egyenes a talaj alatta, satöbbi. Ha a sorrendet nézzük, azt hiszem, ez a nyolcadik vagy kilencedik ház lehetett, de itt már kezdtem nagyon feladni a reményt, hogy idén már a saját házunkban karácsonyozhatunk…

Hetedik kinézettünk egy relatíve forgalmas utcában volt, de hát már úgy voltunk vele, azt is kibírnánk, csak maga a ház legyen jó. A hirdetésben lévő képeken csakis kívülről volt fotózva a ház, gyanús is volt nekünk, de úgy voltunk vele, egy személyes nézést megér, hiszen a kereten belül volt az ára. Nos, a látogatás végére rájöttünk, nem véletlenül nem voltak belső képek. Konkrétan a hányinger kerülgetett bent minket, és nem csak a ház állapotától, hanem attól a döglött egérszagtól, ami áradt belőle. Köszi, de nem.

A nyolcadik házat összesen kétszer tekintettük meg, és jól is tettük ezt. Első látogatásnál csak mi ketten mentünk párommal, neki bejött a ház, nekem voltak vele problémáim – túl kicsi udvar, szintkülönbség két helyiség között, város vége – , de párom a röptében elkészített látványtervével meggyőzött, hogy szépen is meg lehetne csinálni az egészet. Másodjára velünk tartott párom édesapja, és milyen jól is tettük, hogy újra megnéztük: az a pár esős nap a két látogatás között megmutatta a ház hibáit, fel-és beázott, nem is kicsit. Szintén sztornós.

A kilencedik ház a maga nemében kicsit különlegesebbnek számított, ugyanis két épület – anno egy lehetett, csak kettéosztották- helyezkedett el dupla portán. Az egyik ház nemrég lett felújítva, jó, nem a mi ízlésünk, de legalább használható egy ideig – csak épp a legfontosabb munkák maradtak el, így vizesedett. A közvetlenül mellette lévő ház mérete is jó volt, de az évek óta nem volt újítva, és különben is, nem kell nekünk két ház. Azonban ezt csak úgy lehetne megoldani, ha társasházzá nyilvánítanánk, és a régebbi felét eladnánk – csak egy problémánk van ezzel, egy közös falon van az új ház hálószobája és a régi ház konyhája, és ezt nem szeretnénk. Én még gondolkodom, mit is lehetne vele kezdeni, de sok esélyt nem látok arra, hogy bármi okosat kitalálnék. 

Tizedjére egy olyan házat sikerült megnéznünk, melyet párom szülei ajánlottak. Pici ház -szerintem túlságosan is pici-, mellette viszont egy csodás erős rész van. A legnagyobb baj vele azonban az, hogy sorház, tehát szintén közös fal lenne a szomszéddal. Lehet, hogy van, akit ez nem zavar, azonban mi pont egy ilyenből szeretnénk elmenekülni végre, hiszen a jelenlegi albérletben is a szobánk mellett a szomszéd konyhája van, és megtapasztaltuk, hogy hosszabb távon idegőrlő az egész.

A legutolsó, tizenegyedik házat éppen a napokban néztük meg, és bevallom, érte is fáj a szívem nagyon. Tipikus régi stílusú, hosszú parasztház, de a látványtervek alapján meseszép házikót lehetett volna belőle kihozni. Lehetett volna, ugyanis mint kiderült, 5 éve nem lakják, a hirdetésben szereplő képek is 5 évesek, azóta pedig nagyon-nagyon sokat romlott az állapota. Mivel a nagy része vályogból épült, nem lenne olyan egyszerű a felújítása, mint egy téglaépítésűnek, és ennek bizony az egész mennyezetét újra kellett volna tapasztani. Fájó szívvel, de őt is lehúztuk a lehetséges jelöltek listájáról.

És hát itt tartunk most, 11 megtekintett házzal a hátunk mögött egyre kevésbé hiszek abban, hogy az idei karácsonyt már nem albérletben kell majd töltenünk. Próbálok bizakodni, de egyre kevesebb a türelmem ezzel kapcsolatban, hiszen annyi mindent láttunk már, és egyik sem az igazi… Köztetek van olyan, aki épp házvásárlás előtt áll? Ha igen, hol tart a project? 🙂