Sziasztok!

Igen, tudom, az utóbbi időben eltűntem, és nem csak innen, hanem minden más platformról is, ennek okairól – is – szeretnék mesélni nektek, illetve az otthont keresünk következő részéről is lesz szó.3

Ha lemaradtál volna, az #1, #2 és #3 részt a linkekre kattintva elolvashatod.

A legutóbbi bejelentkezésben ott tartottunk, hogy 11 megnézett házzal a hátunk mögött kezdtük kicsit feladni az egészet, hiszen úgy éreztük, soha nem fogunk olyat találni, ami tényleg tetszene nekünk, jó árban lenne, és jó környéken. Utolsó mentsvárként megnéztünk még egy házat, végre ez tetszett nekünk, az ára is szuper – bár nem azon a környéken van, ahol szerettük volna-, mégis valahogy legbelül éreztük, nem ő lesz az igazi. Sok-sok munka lett volna vele, a porta irreálisan nagy, amire semmi szükségünk nincs, és akárhogy is tervezgettük papíron azt, mit hova kellene tenni és hogyan, nem akart összeállni ez az egész. Reménykedtünk, hogy mégis találunk megoldást, de be kellett látnunk, talán még sem ez lesz az igazi.

November 13-ra kaptunk időpontot egy régebben kinézett ház megtekintésére. Elmentünk már mellette párszor, és bár kívülről nem volt túl bizalomgerjesztő, úgy döntöttünk, egy nézést megér, hátha mégis megtetszik. 13-án izgatottan léptünk be a kapun, majd hasonló izgalommal indultunk haza is fél óra múlva: igen, ő lesz az igazi, mindkettőnknek nagyon tetszik! Soha nem hittem volna, hogy sikerülni fog, de meg van az a ház, amibe mindketten beleszerettünk, amit nagyon akarunk. Semmi extra nincs benne – régi típusú kockaház melléépítéssel, gazdasági épületekkel,  kellemesen nagy udvarral és kicsit nagyobb kerttel-, mégis tudtuk mindketten, hogy ennél jobbat keresve sem találhatnánk. Az ára bár picit több, mint terveztük, mégis belefér a költségvetésbe, úgyhogy mindketten rábólintottunk, hogy őt akarjuk.

Hogy ne legyen minden olyan egyszerű, a tulaj épp kint van Olaszországban, és majd csak december huszadika körül ér haza, így az a tervünk, hogy idén már ne az albérletben karácsonyozzunk, megdőlt. Azonban csak picit vagyok emiatt szomorú, inkább izgalom és várakozás van úrrá rajtam, hogy milyen lesz. Nem lesz egyszerű, mert utólag kiderült, hogy csak x szabály betartása után kaphatjuk meg a hitelt, azonban míg nem tudjuk a ház pontos méreteit, ez ügyben nem tudunk lépni, én azonban reménykedem benne, hogy minden rendben lesz, és senki és semmi nem fog közénk és a ház közé állni. Amint beindul a folyamat, mindenféleképpen jelentkezem a részletekkel. 🙂

Nos, és hogy miért is tűntem el mostanában… Részben a ház miatt, hiszen minden gondolatom ekörül forog, emellett dolgozom is, és próbálok minél több időt Vele tölteni. Most, hogy itt a karácsonyi szezon, megpróbálom magam kicsit felpörgetni, és visszatérni közétek. 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok az otthont keresünk mini-sorozat folyamán, remélem, pár hét múlva már az otthont teremtünk sorozattal jelentkezhetem nektek. 🙂