Sziasztok!
Közel egy hónapja volt utoljára Otthont keresünk bejegyzés a blogon, azonban az utóbbi pár hétben beindult a folyamat, és úgy érzem, van miről mesélnem nektek, szóval ha érdekel titeket, hol is tartunk, olvassatok tovább.

Ha lemaradtál volna, az #1, #2, #3 és #4 részt a linkekre kattintva elolvashatod.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy megtaláltuk A házat, ami mindkettőnknek tetszik, teljesen beleszerettünk, ám a tulaj nem tartózkodott Magyarországon, így egészen december 29-ig kellett várnunk, hogy újra láthassuk a házat, és meg tudjuk beszélni vele a továbbiakat. Azt kell mondjam, ez a bizonytalanság a karácsonyunkra is rányomta a bélyegét, sokat aggódtunk, mi lesz, ha van már rá másik vevő, ha nem tudunk megegyezni a tulajjal, stb. Azt hittem, soha nem jön el az a nap, viszont 29-én úgy ébredtem, hogy tudtam, minden rendben lesz.

Legnagyobb meglepetésemre senki más nem csapott le a házra előttünk, újra megnéztük, immáron párom szüleivel karöltve, megállapítottuk, hogy tényleg ő kell nekünk, és megegyeztünk, hogy 4 és fél millióért a miénk lehet. Hihetetlenül boldogok voltunk, hiszen nagyon jó ár ez egy ekkora és ilyen jó állapotú házért. Szombaton azonban jött a pofon: kiderült, hogy a pasinak csak negyed rész tulajdonjoga van, a testvéréé szintén egy negyed, és az édesapjuké a fele, azonban a másik két személy nem egyezett bele az árba, azt mondták, ennyiért nem adják el. Sejthetitek, mit éreztünk mind a ketten, hihetetlenül letörtem és nagyon mérges is voltam, hiszen egyszer már megegyeztünk az árban, kezet is fogtak, tudják, hogy komoly vevők lennénk, mégis így kibabrálnak velünk…

Aznap délután egy kupaktanács alkalmával sikerült megegyezniük: plusz 1 millió forintért, vagyis 5 és félért fogjuk megvenni a házat. Ha a mai ingatlanárakat nézzük, illetve azt, milyen állapotú épületeket mennyire irreális áron árulnak a városunkban nem sok ezért a házért az 5 és fél millió forint, de azért engem szíven ütött ez az egész.

Nagyon haragszom még mindig a tulajra, hiszen ha előzetesen egyeztetett volna a többiekkel, nem lett volna ekkora balhé, és megkímélt volna minket egy csalódástól – valószínűleg – sőt, tuti – ennyiért is azonnal lecsaptunk volna rá, de mikor elhitetik az emberrel, hogy kevesebbért is megkaphatja…

Egy szó mint száz, végre tisztázódtak a dolgok, párom már volt is ügyvédnél, beindult a gépezet. Azóta kész az adásvételi szerződés, a banknak benyújtottuk a papírok egy részét, majd következik a hitelelbírálás, és ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük, tavasszal legkésőbb nekiállhatunk felújítani a házikót.

Nem tudom, lesz-e még Otthont keresünk bejegyzés, ha nem lesz semmi gubanc a hitelügyintézés során, akkor nem hiszem, de ez azt is jelenti, hogy lassan, de biztosan egy új sorozattal bővül a blog, mégpedig az Otthont teremtünk kategóriával.

Köszönöm, hogy velem tartottatok a házkeresés során, nemsokára újra találkozunk. 🙂